Egy 16 éves, öngyilkossági gondolatokkal, elidegenedettség érzéssel, erős kifáradásokkal és kapcsolati nehézségekkel küzdő lány kért segítséget egy kortársa javaslatára. Dolgozatokkal kapcsolatos aggodalmak, a családi nyomás és a társas kapcsolatok érthetetlensége miatt az általános iskola idején két alkalommal is volt szuicid kísérlete, amely egy esetben osztályos megfigyeléssel végződött. Több pszichológusnál is járt, de elmondása szerint nem értette, hogy „mit beszélnek”, egyre rosszabbul érezte magát, így nem ment többet. A kifáradások mögött felmerült egy esetleges auditív nehezítettség és vizuális szenzoros érzékenység is. A kivizsgálás igazolta az auditív zavart, amely elsődleges korrekciója megtörtént és már ez is csökkentette a kifáradásos epizódokat. A következő találkozások alkalmával nehezen fedte fel magát a fiatal, lassan rajzolódtak ki az autisztikus jegyek. Végül a szülőkkel folytatott konzultáció megerősíteni látszott a kivizsgálás indokoltságát. A gyermek iskolája, edzői és egyéb közösségek semmilyen nehezítettséget nem jeleztek(!). A kivizsgálás végül igazolta az autizmus tényét. A diagnózis, a biztos válasz a fiatalt nagy megnyugvással töltötte el és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy nagy közösség értékes tagja, végre valami „jól leírja őt”. Pszichiáter szakember bevonása mellett a családdal való további munka – számos mélyponttal és nehézséggel tarkítva ugyan, de - megnyugtató eredményeket hozott. Motiváltság született az élni akarás és alkotás kapcsán úgy, hogy a fiatal a tudásvágyát is meg tudta őrizni. Hosszútávú tervek rajzolódtak ki, a lány megértette sajátosságait, így elfogadható hullámzásokkal éli a mindennapokat. Családi- és baráti kapcsolatokat ápol, önállóan él, külföldön felsőoktatási tanulmányait folytatja.
