Egy 16 éves lány kért segítséget egy kortársa javaslatára. Öngyilkossági gondolatokkal, erős kifáradásokkal, elidegenedettség érzéssel és kapcsolati nehézségekkel küzdött nap mint nap. Az általános iskola idején két alkalommal is volt szuicid kísérlete, egyik esetben osztályos megfigyelésre is sor került. A dolgozatokkal kapcsolatos aggodalmak, a családi nyomás és a társas helyzetek érthetetlensége egyre nagyobb terhet jelentettek számára. Több pszichológusnál is járt, de elmondása szerint nem értette, miről beszélnek, és egyre rosszabbul érezte magát, így végül nem ment többet. A kifáradások mögött felmerült egy esetleges auditív nehezítettség és vizuális szenzoros érzékenység. A kivizsgálás igazolta az auditív zavart, amelynek kikönnyítésére tett törekvések már önmagukban csökkentették a kifáradásos epizódokat. A következő találkozások során a lány nehezen fedte fel magát, lassan rajzolódtak ki azok a mintázatok, amelyek neurodivergens idegrendszeri szerveződésre utaltak. A szülőkkel folytatott konzultáció megerősítette, hogy érdemes lenne tovább vizsgálódni, még akkor is, ha a gyermek iskolája, edzői és közösségei korábban semmilyen nehezítettséget nem jeleztek. A kivizsgálás végül igazolta az autizmus tényét. A diagnózis — a biztos válasz — a fiatalt nagy megnyugvással töltötte el. Örömmel fogadta, hogy végre van valami, ami érthetően leírja őt, és hogy egy olyan közösség értékes tagja, amelyben a saját működésmódja nem hiba, hanem adottság. Pszichiáter bevonásával és a családdal folytatott közös munka — bár számos mélyponttal és nehézséggel tarkítva — megnyugtató eredményeket hozott. A lányban lassan motiváció született az élni akarás és az alkotás iránt, miközben a tudásvágyát is meg tudta őrizni. Hosszabb távú tervek rajzolódtak ki és ahogy megértette a sajátosságait, úgy váltak kezelhetővé a mindennapok hullámzásai is. Ma már családi és baráti kapcsolatokat ápol, önállóan él, és külföldön folytatja felsőoktatási tanulmányait. A korábbi bizonytalanság helyét egy olyan élet vette át, amelyben a saját ritmusa és érzékelése érvényes.
