Egy édesanya azzal keresett meg, hogy 16 éves figyelmi nehezített lányának évek hosszas keresgélése és próbálkozása után sincs megfelelő segítsége. Kétségbeesve mesélte, hogy nem segített sem a pszichológusi támogatás, sem a gyógypedagógiai fejlesztés. Az utóbbi időszakban a fiatal falcol, elidegenedett tőlük. Kudarcokat halmozva, kétségbeesetten igyekszik baráti kapcsolatokat teremteni, ám idővel a társaságok, személyek elfordulnak tőle. Nehezítő tényezőként említette az új középiskolai osztály ítélkező tagjait és a számos digitális elemet tartalmazó oktatást is. Viszonylag hamar felmerült annak lehetősége, hogy a gyermek érintett lehet autimusban. Javasoltam a kivizsgálást, hogy választ kapjunk arra, hogy a figyelmi nehezítettség mellett az autizmus is jelen van-e. A módfelett hosszas, ámde alapos és specifikus kivizsgálás igazolta az autizmust. Ennek folyományaként elindulhatott a családban egy újrastrukturálás. A lány kamaszságának és 16 évnyi kudarcosságának köszönhetően elzárkózó volt, ellenállt a kapcsolódás minden alternatívájának és autizmusából eredően nem ismerte fel és nem tudta vállalni a helyzetekben betöltött szerepét. Nem fogadta el sem gyógypedagógus, sem pszichológus segítségét. Így a közös munka a szülőkkel folyt. Ennek eredményeképp idővel a szülők megértették a gyermek viselkedésének okait, saját reakcióikat és így mindannyiuk bizonytalansága és számos félelme oldódni tudott. A szülők és a család hangulatának változása, valamint az új "szokások" és a másfajta kommunikáció jó hatással volt a fiatalra is. Önbántalmazó viselkedése már a múlté, igyekszik számos helyzetben, esetben megfelelni a normáknak, édesanyjával – habár sajátos módon és az érintettekre jellemző szókimondással, de – kapcsolatot ápolni.
