Egy házaspár azzal keresett meg, hogy 14 éves lányuk súlyosan önsértő, erősen szorong, és egyre kevésbé tud kilépni az otthon biztonságából. Az iskolába nem tudott bemenni, a társas helyzetek elviselhetetlenné váltak számára. A gyermek korábban bennfekvéses pszichiátriai kivizsgáláson is átesett, ahol ugyan egyértelmű diagnózist nem kapott, viszont többféle gyógyszert igen. Az állapota azóta folyamatosan romlott. A találkozás pillanatában pszichiáter és pszichológus is foglalkozott vele, de a többéves terápiás folyamat ellenére nem történt érdemi előrelépés. A közös munka során viszonylag hamar kirajzolódott, hogy a lány megélései és nehézségei mögött másfajta működésmód húzódhat meg. A beszélgetések, a szülői visszajelzések és a lány viselkedésmintázatai alapján felmerült az autizmus lehetősége. A kivizsgálás ezt később igazolta, és ezzel megnyílt az út a valóban megfelelő támogatás felé. A lány számára felszabadító volt megtapasztalni, hogy nem „vele van a baj”, és nem a saját gondolatai okozzák a szenvedést — egyszerűen másképp érzékeli a világot és szervezi önmagát. Ahogy egyre több információt kapott magáról, úgy váltak érthetővé a korábbi nehézségek is. A terápia így végre olyan mederbe kerülhetett, amely valóban illeszkedik a működéséhez. A változás lassan, de biztosan elindult. Sok tanulás és gyakorlás árán ma már napi szinten részt vesz az iskola életében, társas kapcsolatokat alakított ki, és szívesen megy programokra, akár koncertekre is. A család edukációja folyamatos, hiszen ebben az életkorban a szűk család tudja a legtöbbet tenni azért, hogy a lány biztonságban, érthető keretek között élhessen.
