Egy 30 éves fiatalember azzal keresett meg, hogy párkapcsolataiban rendre ugyanazok a nehézségek ismétlődnek. A családi háttere és neurodivergenciája miatt kevés rálátása volt arra, hogyan működnek az emberi- és párkapcsolatok. A rendelkezésére álló eszköztára is szűk volt, így kevés alternatívát látott a változtatásra. Önmaga értékeit nem látta tisztán, önbizalma alacsony volt. Erős megfelelni vágyással és ebből fakadó alárendelődéssel vett részt a kapcsolataiban, ami idővel állandó belső feszültséget és elfojtott dühöt eredményezett. A düh néha váratlanul, nagy erővel tört felszínre, jellemzően autóvezetés közben. A környezete ezt agresszióként értelmezte, amit ő el is hitt, így bűntudata és szégyenérzete egyre nőtt. A közös munka során azonban lassan kirajzolódott, hogy a viselkedése mögött nem agresszivitás, hanem rendezetlen kapcsolati minták, bizonytalanság és elfojtott vagy fel nem ismert szükségletek állnak. A folyamat során számos területen tudott változni és változtatni. Ma már kiegyensúlyozott házasságban él, ahol a felmerülő nehézségeket átlátja, és képes azokat megbeszélni a partnerével. Rendszeresen sportol, a feszültségét megfelelő módon vezeti le. Érzelmeit nemcsak megéli, hanem szavakba is tudja önteni és viszonylag könnyedén megfogalmazza a szükségleteit. Elégedett a jelenlegi életével és olyan kapcsolatokat épít, amelyekben biztonságban érzi magát.
